Ferenc-hegyi-bg.

<<  >>

Kutatási napló

2010. december 28. - Mélyszinti sexenarium (a hat évvel ezelotti mélyszinti felfedezések emlékére...)

December 28-án múlt hat éve, hogy feltárták a Szürke-hasadékot. A jelenlegi tagságból többen is részt vehettek azon az emklékezetes túrán. Az akkori felfedezések emlékére szervezett mélyszinti beszámolókat olvashatjátok a 2010-es év utolsó híreiként:

Nem gondoltam, hogy akár ennyire is magamhoz térek, de mégis sikerült, úgyhogy jöjjön egy kis beszámoló a tegnapi Ferenc-túráról. 11 lelkes ember gyűlt össze, ami már önmagában is elég jó mókát ígért. A terv a Mélyszint volt, a Kojak-kürtőből való továbbjutási lehetőségek megnézése-felmérése. (Itt most közbevetem, hogy baromi rossz a névmemóriám, ha bárkit is elírnék, simán képzeljetek a helyébe mást, szóval igyekszem inkább senkit sem írni, aztán majd később elrendezzük. :-))

A lejutással különösebb gondok nem voltak, még Sanyi is simán átjutott a Szegycsonttörőn (csak folyton nyávog, öregszik, de azért szeretjük :-)), sőt még én is átjutottam (nem kicsit vigyorogtam ám, hogy sikerült!), a szűkületekben már elkezdtem káromkodni, de hála a segítő, kihúzó kezeknek, összejött a végpont. A "zifjúságot" felküldtük a "halálba", és aztán Sanyival elkezdtünk azon dolgozni, hogy miként tudnánk mi is megismételni az évekkel korábbi lelkes mászásainkat. Az egyáltalán nem kevésbé fontos háttérmunkásaink közben tágították a szűkületeket, és - úgy tudom - baromira fáztak. Köszönjük a munkájukat! Közben a feljutással lelki és testi gondjaink támadtak, ezért megbíztuk a fent lévőket, hogy térképezzék fel mindazt, amit találnak. Az mondjuk jóleső dolog volt, hogy az átkiabált infók alapján úgy tűnt, emlékeztünk az ottani világra, még ha most mi személyesen nem is köszönthettük "őket".

Ehelyett a Szürke-hasadéknak estünk neki, de térkép helyett végül bontás lett a dologból, a hatéves évfordulón legalább megküzdöttünk 5-6 bazi nagy kővel és néhány köbméter agyaggal. Meglátjuk, hogy ebből még mi lesz.

Kifelé pedig részemről a halál. Voltam már barlangban sokszor elfáradva, olykor kimerülve is, de ezt a totális csődöt, amit most bemutattam... filmezni kellett volna. Ezúton is mindenki elnézését kérem, aki emiatt várakozott, későn ért haza, fázott, stb. Az egyetlen "mentségem", hogy nagyon durván nem mozogtam szinte semmit évek óta. A lent lévőkkel témáztunk is ezen, én 3-4 év barlangi "elvonást" saccoltam, de most kikerestem: az utolsó feljegyzésem kelte 2005.11.06., ami nagyon gáz. Tessék mozogni, sportolni vagy bármi, mert ez a tanulság most kissé durván érintett. Ha nincsenek a társak, a fene tudja hol volnék. Köszönöm mindenkinek, akire ráálltam, megtapostam, leanyáztam vagy csak tűrte a hisztijeimet. :-) Szar ügy, de ez van. Viszont tegnapról mára virradó éjszaka a totális kimerültség ellenére alig bírtam elaludni. Pörgött a fejem, hiába tompítottam néhány sörrel (Sanyi, ezt ne olvasd...), nem ment. A lényeg csak az, hogy komolyodik megint a dolog, érzem a bizsergést, fogunk még találkozni!

Addig pedig nagyon boldog és szép Új Évet Mindenkinek!

Kontra Tamás

Örültem hogy Brendon áthúzta az overallomat a Szegycsonttörőn (és benne engem is...). Örültem, hogy Gabó, Brendon és Dugó fel tudott mászni a Kojak-kürtőn és beszerelte a kötelet. Örültem, hogy Adri és Tamás, meg Tünde térképezett kicsit. Jó volt látni, hallani ahogy Atus és Petya kalapálták a Szegycsonttörőt, és reménykedtem a Cseppköves-teremben, hogy kifelé a két agyagos szükület már nem lesz többé szűk, hanem inkább tágas alagút, ami majdnem sikerült is. Örültem, amikor feladtam a küzdelmet és meggyőztem magam arról, hogy slósz segitségét fogom igénybe venni és ez cseppet sem volt megalázó. Nyugodtan mentem el bontani Tündével és Tamással. Ekkora már a csapat egyik része (5 fő) elindult kifelé. Mi hárman megvártuk a 3 térképészt, hogy végezzenek, addig meg bontottunk. Rohamtempóban 4 méter járatot találtunk, pont a Szürke-hasadékkal szemben (ami egyébként nem is szürke, csak a bejárati része).

Aztán jött a többiek munkájának a tesztje. A térképész csapat visszaért, és elindultunk kifelé. Hááááát... az alagút majdnem összejött, de valaki (Dalma, te voltál az?! :-)) egy jó "kis" lyukat ásott az egyik szűkület végébe (ha kész lesz, jó lesz) én meg mint egy kisbéka feküdtem. A fejem és a két kezem már kint volt a lyukból, de a testem nem, erőm meg nem nagyon volt hogy kiemeljem magam. Végül azért megoldottam valahogy. Aztán jött a nagy mumus, a Szegycsonttörő. Kifelé már egész kényelmes, bár egy picit elakadtam, amikor se kézzel, se lábbal nem tudtam tolni-húzni magam, de megoldottam ezt is szerencsére. Így a szifontól már séta volt kifelé az út. Séta, jó sok rápihenéssel, ugyanis én is éreztem hogy elfáradtak a kezeim, lábaim, így minden akadálynál kicsit szusszantam (akadály alatt azokat a helyeket értem, ahol 10 cm-nél magasabbra kell emelni a kezed vagy a lábad :-)) Tamás! Örültem hogy lassú vagy! Köszönöm, és nem volt ezzel probléma, de a 2005-ös bejegyzésedet vitatnám... Egyszer mintha a Csepegőbe jöttél volna bontani, 1-2 éve, persze nem biztos hogy a Csepegő volt, de jöttél.

Aztán nagyon jó volt a -10 fokba kiérni, igazi "felüdülés" volt. Na meg Brendon lakonikus kérdése még lent: "Fanni büfé?" Erre ilyen helyzetben nem lehet mást mondani, mint hogy "IGENIGENIGEN"!

Az alábbi képen (felülnézeti vetület) láthatjátok a felmért új részt (a poligon alsó-középső részén, világoskék színnel jelölve). A Csepegő-vizek-terme alatti bontás és a mélyszint között ezen a térképen már "csak" 23 méter a távolság és Gabóék nem jutottak el a jelenlegi végpontra a térképpel. Számításaim szerint max. 10-12 méterre lehet a két bontási hely egymástól... Túrjunk!!!!

Sanyi