Ferenc-hegyi-bg.

<<  >>

Kutatási napló

2009. december 4. - Belyukadás az Északi-Labirintusnál

December 4-én fél 7-kor nagy számú csapat verődött össze, de kiderült hogy a 12 (!) emberből csak 3-an jöttek bontani. Városi Niki, Merza Gábor és jómagam. Elindultunk az Északi-Labirintusba, ahol már szerdán is sikerült kb. 2 métert tovább kúszni a jobbra tartó alsó járatban.

Ezúttal Gábor kezdte a tágítást, jelentős mennyiségű kő és agyagtörmelék kiadásával. Eközben Niki a depót készítette elő, hogy több bontási törmelék férjen oda anélkül, hogy a bevezető aknába boruljon az egész. Én a közvetítő szerepét töltöttem be. Kis idő eltelte után szóltam Gábornak, hogy engedjen be bontani. Miután "befeküdtem" a bontási területre, jó néhány követ kiadtam, mire végre felnéztem és láttam, hogy a fejem már a szerdai bontás alkalmával felfedezett, de akkor még távolinak tűnő fehér gömbfülkében van. Ráadásul felfelé még egy gömbfülke látszott! Úgy gondoltam, hogy ez a felső terem vége lehet és mennyivel könnyebb lenne arrafelé végezni a kitermelést, úgyhogy szóltam Nikinek, hogy másszon be fölém. Bár a terem egészen közel volt, Niki 10 perc elteltével sem ért oda, mert elakadt egy szűkületben... Visszaküldtem és megkértem Gábort, hogy próbálja meg, végül is ő gyakorlottabb mint Niki. Nos, Gábornak sem sikerült fölém érni... Ekkor döbbentem rá, hogy a felettem lévő terület a felső teremnek egy eddig ismeretlen része és egyszerübb lesz, ha én próbálok meg felmászni. Ezt meg is tettem és könnyedén kiadogattam egy csomó követ Gábornak, aki a terem másik részében volt. Később Niki utánam jött, mert én egy kis átbújáson keresztül már egy új gömbfülkébe jutottam. Ez a gömbfülke 2 emeletből állt, egy szép oldott formációból és felette egy kb. 30 m magas vízszintes repedésből, amit részben kövek töltenek ki, de további járatszakasz látható. Még ennél is ígéretesebb volt a bontási végpont, ahol egy kisgyerek-fej nagyságnyi lyuk tart lefelé, erős (!) kifelé áramló huzattal. Ezt kezdtem tágítani és kb. 20 perc bontás után már beláttam előre is. Egy tág járat haladt tovább egyenesen, de egy kő eltorlaszolta az utat. Szóltam Gábornak hogy kéne a véső meg a kalapács, hozta is szorgalmasan. Elkezdtem vésni a szükület bal falát, amikor nem mindennapi élményben részesültünk.

A korábban említett oldott gömbfülke-fal 1/3-a leomlott és a törmelék egy jeles darabja a fejem felett 2 cm-rel állt meg a szemközti falon. Ez a kő ránézésre legalább 300 kg lehetett. Szerencsére az omlást karcolás nélkül megúsztam! Gáborral és Nikivel szemrevételeztük a helyzetet. Ezek a kövek éppen a végponti szükület felett vannak beékelödve, tehát valahogy le kell szedni őket, de egyelőre nem tudunk föléjük menni, ezért muszáj lesz alulról bontani. Ha a torlasz előtti két nagy követ is szétvéssük, valószínűleg szabaddá válik az út. Összesen 6 db kőről van szó, megítélésem szerint kb. 1 tonna összsúllyal! Valószínűleg elég lenne a legnagyobbat darabokra szedni, hogy mentesíteni és egyúttal szabaddá is tudjuk tenni az új járatszakaszt.

Az új járatot a közelgő Mikulás miatt Mikulás-ágnak kereszteltük.

Sanyi

<<  >>