Bátori-barlang

<<  >>

Kutatási napló

2012. november - december

Bátori bontások az év végén

A Bátori-barlangot a mugli világban szokásos év végi hajtás ellenére is szorgalmasan látogattuk. A Szabó László terem szálkőbe fulladt bontása miatt újabban kizárólag az Y-ágra koncentráltunk, ahol a bíztató huzat és a még éppen bontható méretű hasadék ugyan jódarabig gondoskodott az ösztönző erőről, de az év végére bebizonyosodott, hogy sajnos ezen a helyen sem nélkülözhetjük a gépi munkát. Nincs mese, a jövő évi költségvetésből (ha kell, hát saját zsebeinket is kiforgatva) ki kell szorítanunk egy aggregátorra és bontókalapácsra valót, másképp semmi esélyünk a továbbra is ígéretes szűkület tágítására.


Y-ág bontása - 2012. november vége - Berci videója

Ugyanez a helyzet a Kriptában is, ahol szintén művelés alá kellene vonni az elhagyott munkaterületet (még ha - egyébként igen nagy eséllyel - éppen az Y-ágba lyukadunk is be). A Szabó László teremben ráadásul - a régebbi és újabb depózásokból származó - irdatlan mennyiségű bontási törmelék van felhalmozva. Jövő évi terveink között szerepel a depó kitermelése is. A törmelékből felrakott rézsű sajnos bármikor megindulhat. A Kripta lejáratát lezáró, korhadásnak indult ácsolat, biztosan nem tudna ellenállni a lezúduló súlynak, ami azontúl hogy egy esetleges omlás tönkretenné eddigi munkánkat, életveszélyes is. Szóval lesz itt bőven munka jövőre is!

Az év végén - Egri Csabának és a Barlangtani Intézetnek hála - immár pontosabb térképekkel felfegyverkezve még egy utolsó látogatást tettünk a barlangban, azzal a célzattal, hogy mérlegeljük a korábban talán méltatlanul elfeledett területek kutatási lehetőségeit. Terveink szerint egy "nagyon alapos bejárással" vontuk volna vallatóra a barlang összes porcikáját, amit némi beszélgetés és térképvizslatás előzött meg a Gyermekvasút melegedőjében. A Hárs-hegyi kutyagolás előtt még megnéztük a Pálos kolostor romjait, ill. ami az egykori melléképületekből megmaradt. A háttérben természetesen megint Gyurka bácsi könyve állt és az egykori cserkészlegenda, miszerint nyílik itt valahol egy pince, aminek föld alatti kiterjedése - ha hihetünk az egykori beszámolónak - valóságos táró lehetett.

A felszíni vizsgálódás sajnos elvette az időt a barlangi ténykedéstől, ami végül csak a Kupola-teremmel és a Kriptával bővített Szabó László útvonalra, a Bánya-szakaszra és a Labirintus - Száraz-terem - Cső-kürtő bejárására volt elegendő. Ilyenkor érzékeli az ember, milyen más nyitott szemmel kóborolni a barlangban és nem csak végigrohanni a már ezerszer végignézett, de soha meg nem látott részletek mellett!

Ugyan néhány héttel későbbi felfedezés (egész pontosan Tibi szilveszteri kóborlásának eredménye), de ide kívánkozik, hogy újra előkerült a valószínűleg már sokak által felfedezett és sokaknak fejtörést okozó oszloptöredékek egyike. Tibi a könyvből már ismert leletnek talán épp azt a példányát találta meg, amit Vajna elhagyott :-) aki így ír az esetről:

"(...) hiába akartam megmutatni Lacinak ama bizonyos faragott oszloplábazatot vagy egyebet (...) tízszer is újra elindultam a feltételezett irányba, s azt a sűrű cserjést, közepén a tisztást kerestem, ahol ez a nem tudom mi feküdt. Dühített a dolog, hogy elnyelte a föld a corpus delictit, pedig nem történt más, minthogy a lombja vesztett erdőben nem igazodtam el, és rosszul választottam meg az irányt. Zolnay vagy száz méterrel följebb vizslatott, és éppen figyelmeztetni akartam, hogy arra biztos hogy nincs, amikor Laci nagyot kiáltott. Hanyatt-homlok rohantam oda, s valóban barátom lába előtt hevert a szökevény, csakhogy nem az, amit mi Réviékkel találtunk. Emez vastagabb, de tömzsibb volt, s az a bizonyos körbe futó horony is hiányzott róla. Laci az iránt érdeklődött, hogy erről a három darabról van-e szó? És valóban! Nem messze tőlünk még két oszlopforma hasalt az avarban. (...) Tehát három darab, illetve egy elveszett negyedik. (...) távolabb egy negyedik kőfantomra is rábukkantunk, s talán mondanom sem kell, hogy ez sem volt azonos az elveszett ötödikkel."

De Tibi a vak tyúk is talál szemet elvén további felfedezéseket óhajtott tenni és elzarándokolt a János-hegyi-átjáró-barlangba, hátha talál egyet a Bátori-barlangban fellelt jelegzetes fúrónyomok ikerpárjai közül. Ez elég valószínűtlenül hangzik, mégis sikerült.

A történethez még annyit kell hozzátennünk, hogy az idén (január 6-án, az első Gurus felszíni túrán) együtt is ellátogattunk a János-hegyi-átjáróba, ahol találtunk még egyet a "jellegzetes fúrónyomok" közül. Ezt már csak azzal lehetett megfejelni, hogy átsétálva a Bátori-barlanghoz, még egy fúrónyomot találtunk a barlangtól nem messze, dél-nyugati irányban, a sárga jelzés mentén, a Downhillesek által előszeretettel látogatott ösvény mellett. A fúrónyom egy összecsúszott homokkötömbök közötti üregecske bejáratánál virított, mérete és formája azonos a barlangiakkal. Bár Vajnáék is találtak a János-hegyi-átjárón és a Bátorin kívül fúrónyomokat, ez az utóbbi valószínűleg új felfedezés. (A hely semmiképpen nem lehet azonos a könyvben "barlangocskáként", ill. "rókalyukként" emlegetett mészkőben képződött üreggel, amiben "körülbelül három métert lehetett előrekúszni, s az üreg vége járhatatlan hasadékban folytatódott", mivel ezt az üreget tényleg csak rókaméretű élőlény látogathatná. A tanulság, hogy a Hárs-hegyen és környékén továbbra is nyitott szemmel kell járnunk, sohasem tudhatjuk mi mindent tartogat még nekünk ez a hely!

<<  >>