Bátori-barlang

<<  >>

Kutatási napló

2012 március vége - június

Kétségek, vak remények

Avagy beszámolók a Bátori-bg. kutatásáról

Sajnos az év második fele eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a Bátori-bg. bontásának előrehaladásában. Május vége óta biztosan tudjuk, hogy a Kripta további bontásának csak megfelelő felszerelés (aggregátor, bontókalapács) birtokában érdemes nekilátni. Természetesen az is eredmény, hogy ma már tudjuk mindezt, de úgy látszik a sorozatos sikerek után vérszemet kaptunk és most már nem érjük be holmi légrésekkel vagy a nyári időszakban csekélyebb mértékű huzattal. Tágas termeket és folyósokat szeretnénk látni, és ha az új rész bejárása legalábbis napokig tartana.

A Kripta alját gyakorlatilag teljesen kirámoltuk, leszámítva az "ablakban" elődeink által gondosan felpakolt köveket, amik ma Damoklész kardja gyanánt csüngenek alá és persze azokat az agyagdugókat, amik szintén a Szabó László terem feltöltésével jöttek létre. Ezeket a felső terem teljes kipakolásáig nem is lenne tanácsos piszkálgatni.

Némi részeredményt azért elkönyvelhetünk. A májusi "bontókalapácsos" kutatóhétvégén nagy elánnal kezdtük gépi erővel lazítgatni a lerajáti akna folytatásaként tovább mélyített gödör alját (már ahol a szálkő mellett, a relatíve puhább kalcitszivacsos és összecementálódott kitöltés engedte). Ekkor történt, hogy Dexternek egy elkeseredett mozdulattal sikerült a bontógödör alját északi irányban kiütnie, így egy teljesen érintetlen és pompázatos képződményekkel borított üregbe nyertünk betekintést, amiben olyan másfél-két méter távolságig lehet belátni, de ember számára sajnos járhatatlan. Gyakorlatilag az új üreg is a Kripta alját kettészelő hasadék része, a bontógödör feletti párkány alá fordulva a jelenlegi járattalp képez fölötte álfeneket.

A jeles nap után, az amúgy erősen visszafogott érdeklődés méginkább elfordult a Kriptától, a további kutatást elnapoltuk és újra nyakunkba vettük a barlangot, hátha találunk még ígéretes bontási helyszíneket. Az első áldozat a Manyó-szakasz alsó részének egyenes folytatásában nyíló vertikális járatkezdemény volt (pontosabban a Hűség-terem és a felé vezető járat közötti rész), ahová egy jókora méretű vasérces szennyeződésű beékelődött kődarab nehezítette meg a lejutást. A kő mellett az erősebb idegzetűek azért le tudnak préselődni, de a javarészt kőzettörmelékkel borított elszűkűlő folytatásba legfeljebb vagyakozó pillantásokat lehet vetni a ferdén továbbnyúló járatba, mást nem nagyon. Az a tervünk, hogy a gambi szétpukkantásával csinálunk helyet, sajnos kudarcot vallott. A szivacsos állományú kőzetet képtelenség volt patronozással felaprítani, ezzel szemben Dexter barátunk szerzett magának néhány feledhetetlen pillanatot és sziklaszilánkot meg a lőport a szemébe.

A következő bontógödröt az Y-ág végpontjánál jelöltük ki, ahol a barlang eddig ismert legmélyebb pontja (-59 m) található. A végponti részt valószínűleg eltömődés osztja ketté, de mindkét járatszakasz ugyanazon litoklázis része. (Egyelőre nem tudjuk, hogy a hasadék összeköttetésben lehet-e a Szabó László-terem gömbfülkesorát kettészelő hasadékkal, vagy attól független tektonikai preformáció hozta őket létre.) Az Y-ág alsó felében, a hasadék mentén szabályos csővé szélesedett járatszakasz alatt kezdtünk bontani. Kellő létszám és megfelelő depóhely hiányában kb. 3 méternyi mélységnövekedés után átmenetileg ismét fel kellett adnunk, a járat újból beszűkül, itt csak patronozással tudunk továbblépni, amihez viszont alaposan meg kell tisztítani az eddig feltárt részeket. Reméljük a közeljövőben össze tudunk szedni egy megfelelő felkészültségű és létszámú brigádot.

<<  >>