Bátori-barlang

<<  >>

Kutatási napló

2012.01.26.

Az év első bontása a Bátoriban

A havas-jeges erdei ösvényen felfelé botorkálva azon tanakodtunk Dexterrel, hogy vajon tényleg ez a mai alkalom-e az első az idén? És tényleg: már csaknem egy hónapja nem jártunk a barlang háza táján. A kilátó környékén már rohadt hideg volt és miközben azon igyekeztünk, hogy talpon maradjunk a helyenként jégpályává fagyott hókérgen, eszembe jutott Béla, a hajléktalanunk (igazából nem Béla, illetve nem kizárt, hogy Béla, de azt a nevet csak illendőségből adtam neki, mert mégsem hívhatom úgy, hogy "a hajléktalan"). Biztos nem lesz már ott - mondogattuk, hiszen az őszi teljesítménytúra óta kint lakik a szabad ég alatt és ha a tél eddig kegyes is volt hozzá, mostanra biztosan befagyott a segge. Dexter javaslatára a rövidítésen mentünk le a barlanghoz, az erdőben legalább volt némi hó, amiben meg tudtuk vetni a lábunkat. Nem láthattuk mi a helyzet a szurdokban, lekiabáltam hát és lássatok csodát, Béla válaszolt! Látni ugyan nem láttam, de megígértem neki, hogy a túra végeztével dobok neki némi muníciót.

A mai alkalmat rövidre terveztük, lévén hogy ilyen hatalmas létszámban képviseltettük az egyesületet. Csak némi kőzetmintát óhajtottunk vételezni a kova-versus-gipsz-versus-kalcitszivacs szelvényből aztán tűzés haza. Öltözködés közben jutott eszembe, hogy a tavalyi év utolsó bontásakor az egyik tejesláda alá betettem két doboz komlóval feljavított energiaitalt, ami miatt szinte a gondolat megfoganásának pillanatában elkezdtem aggódni, mivel már a Bejárati-teremben látszott, hogy a legutóbbi alkalom óta bizony illetéktelen látogatók tették be a lábukat a barlangba. Szerencsére a tejesláda senkinek a fantáziáját nem izgatta fel, ott csücsült harmatosan-kívánatosan mindkét doboz, amiből az egyiket rögtön lefoglaltam Bélának. Lefáradtunk a "Szabóba" és jóérzéssel konstatáltuk a térélményt, ami a legutóbbi áldozatkész bontásnak köszönhető (de még nem szoktunk hozzá), majd ripsz-ropsz elvégeztük a dolgunkat és indultunk is volna haza, de Dexter nem bírt ellenállni és egy kicsit "megbökködte" a járattalpat a szondázóvassal, aminek persze bontás lett a vége, úgyhogy végül csak kitermeltünk 30 vödröcskét édes kettesben. Az ismeretlen "vendégek" a Kriptába is lejöttek, ugyanis találtunk egy kettétépett szétázott kockásfüzetből kitépett papírfecnit, amin egy telefonszám és a "Cicanaci" szó szerepel. Úgy tudom közöttünk nincs Cicanaci (vagy tévednék?), úgyhogy kedves Cicanaci és tsai., ha olvassátok a honlapunkat, érezzétek magatokat megdorgálva. Illetékteleneknek más kutatási területére egyeztetés nélkül nem ildomos belépniük, irgum-burgum.

Az a 30 vödröcske éppen elég volt arra, hogy Dexter heves bontási lázzal a Kripta déli végében is kikaparja a tektonikus hasadékot, ezzel valóra váltva a Vajna könyv tényszerű megállapítását, miszerint a "hasadék a termet teljes hosszában kettészeli". Még egy értékes hírrel szolgálhatunk a 2012-es év első bontásáról: végre megmértük a hőmérsékletet és a páratartalmat. A műszert (VOLTCRAFT DL-140TH) a Szabó László teremben, az emléktábla alatt helyeztem el, ahol közel három órányi monitorozást követően 9,8 Co mellett 91,1% RH-t mértünk.

Természetesen Béláról sem feledkeztem meg, vetettem neki némi elemózsiát és majdnem fejbe dobtam egy doboz "tudjukmivel". A kőzetmintáról háztartási sósavval egyértelműen megállapítható volt, hogy CaCO3, úgyhogy ezzel a vita véglegesen végetért: a Kripta kitöltése kalcitszivacs.

<<  >>