Bátori-barlang

<<  >>

Kutatási napló

2011. november - december

Mesék a Kriptából - Bátori-bg. (2011. november-december)

November 10.

Csütörtökön sikerült ismét alászállnunk. Berci, Sághi Bazsi és jómagam voltunk jelen az akciónál. Kb. 16 veder anyagot sikerült kitermelnünk a Szabó alatti "Kriptából". Cél a termecske alján található hasadék megtisztitása volt. Most kb. a terem közepéig tettük többé kevésbé szabaddá/láthatóvá a nyílást, ám többnyire még csak a fal felőli oldalon látható tisztán a szálkő. Berci bá' fáradhatatlan kapirgálás közben a fal tövében talált egy kis üreget, ami átnyúlható. Sikerült befényképezni, illetve a virgácsát is sikerült némi erőlködés és anyázás árán bedugni a lyukba. Közben megpróbáltam a hasadék eddig is tisztán látható részét tisztitani, illetve alkalomszerűen szondázgatni. A szonda sajna(?) tövig becsusszant, kioperálását a következő alkalomra halasztottam lustaságból kifolyólag.

Számomra úgy tűnik, hogy jelen állás szerint ezt a részt (is) érdemes lenne egy komolyabb spiccvésővel barmolászni, ám ahhoz, hogy tisztán lássunk, szükség van a hasadék teljes megtisztitására, ami gyakorlatilag a Kripta teljes kiszedését jelenti. Ennek kivitelezéséhez ki kell(ene) pakolni becslésem szerint 200-300 vödörnyi bontási törmeléket a Szabóból.

Dexter

November 17.

Régi tervünk volt, hogy elcsalogassunk egy régészt a barlangba, hogy az utolsó kétségeket is eloszlassa a közlemúltban talált "régészeti leleteinkkel" kapcsolatban. A Szabó László teremben a bontás idején, a gömbfülke és az akkori járattalp határán, a padlószint alatt nem sokkal találtunk néhány lepényszerű töredéket, amik bár ránézésre agyagnak tűntek, keménységük és a nedves talajban mutatott állékonyságuk miatt inkább valami márgás vagy agyagos szennyezettségű, átkarbonátosodott üledéknek véltük őket. Feltételezésünk szerint ezek a felülről beszivárgó - vagy a visszavonuló - víz agyagos iszapban és oldott mészben gazdag kicsöpögései révén keletkezhettek. A viszonylag sűrű massza a gyorsan elszivárgó víz miatt megőrizhette formáját és később a benne lévő oldott mésztartalom miatt összecementálódhatott. A fő kérdés persze az volt, hogyan látja egy régész, lehetnek-e emberi kéz alkotásai a szóban forgó "műtárgyak"?

Anikó hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. Az első percek izgalmai után már mindenre kapható volt. A Szabó László teremben "in situ" is megvizsgáltunk néhány hasonló anyagú töredéket és megállapodtunk, hogy nyugodtan folytathatjuk a munkát, a "műtárgyak" nem emberkéz alkotásai. A termelési normát a négy főnyi brigád is sikeresen abszolválta (amiben a vendégünk is jeleskedett!), harminc vödörnyi sittet mozgattunk át a Szabó-depóba, ami lassan teljesen megtelik (elkelne már egy nagyszabású depóköltöztető akció!). Dexter tovább tisztította a tektonikai hasadékot, ami a terem északi részében most már teljes pompájában megmutatkozott és előkerült a múlt héten eltűnt szondázóvas is.

December 1.

A decembert is a Kriptában kezdtük, ezúttal MV nélkül, de annál nagyobb örömünkre a "ferencesek" oszlopos tagjával Gabóval gazdagodva, így a lassan-lassan "elhomárosodó" Bátori-csapat újból nőhöz jutott. Nem is akármilyenhez! Gabó drága végre felvilágosított minket a barlangi fluidum természetéről és miután jóízűen elrágicsált néhány grammnyit az általam pesszimistán már mindenfélének kikiáltott "laza és szálas szerkezetű" kőzetbol, lakonikusan csak annyit mondott: "Ez gipsz". Szkepticizmusom engem többnyire óvatosságra int, de Gabó véleménye előtt meghajlok és különben én is megkóstoltam a terméket. Nem finom, de sok. Egyébként kedves geológusok, tudtátok, hogy a fluidum "az egyes idealista filozófiai áramlatok elképzelése szerint láthatatlan szellemi áram, amely az istenségből vagy az emberi testből sugárzik ki"? Ennél azért fontosabb hír, hogy végre megindult a huzat! Bár a Kriptát már több ponton is megbontottuk, és mindig nagy a lelkesedés az ígéretes továbbjutási lehetőségeket illetően, a huzat pontosan onnan jön, ahonnan már Vajnáék idejében is fújdogált, azaz Északról, a hasadék mélyéről. A barlangi huzatról alkotott fogalmaim néhány éve ugyan gyökeresen megváltoztak (ez történetesen a Légcsőben történt, az - akkor még - Vacska-barlangban, ahol a szél az ittenihez képest majdnem letépte a fejemet), de a lángpróba magáért beszélt. A terem északi részét kettéosztó függőleges hasadék, ami a járattalpon is jó méternyit továbbhalad, az alsó részén egyértelműen szelel, tehát jó okunk van feltételezni, hogy nagyobb légtömegek mozgása indult meg a téli időszak hőmérséklet változásainak köszönhetően. Hogy ez a levegő a barlang már ismert részéből áramlik-e felfelé vagy a még felfedezetlen új részekből, az egyelőre rejtély marad. Annyit azért tehetnénk az ügy érdekében, hogy a jelenleg elérhető legpontosabb térképen (Acheron, 1986), a barlang teljes térfogatában bejelöljük a hasadék áthatási pontjait (ahol csak lehet), és kifürkészhetnénk, hogy érdemes-e tovább küzdenünk.

December 15.

Hála a SZÖBE idegenlégiósainak - a Guru életében rendhagyó módon - ezúttal extra létszámban vonultunk fel a munkaterületen. Ahhoz ugyan éppen kevesen voltunk, hogy folyamatos láncot alkotva egymás kezébe adhassuk a vödröket, de így is rekordokat döntögettünk. Az egy perc alatt felhúzott vödrök száma átlagban majdnem elérte a másfelet, továbbá az egy munkamenetben kitermelt összmennyiség is szép halmokat eredményezett a Bejárati-teremben, ami talán egyedül a kutatóhétvégék eredményeihez volt fogható. A vödröket meg sem számoltuk, valahol a 300. környékén veszítettük el a fonalat.

Persze ami igazán lényeges, hogy a szorgos munkáskezek végül csaknem teljesen átdeponálták a Szabó László terem törmelékkupacait. A vendégeknek köszönhetően bontás közben az ötletek egész tárháza vonult fel, de végül maradt a jól bevált kötelezés, és persze újra előkerült néhány vitás kérdés is a Kripta kitöltési anyagát illetően (gipsz, kova, kalcitszivacs?), úgyhogy most már tényleg muszáj lesz kőzetmintát vennünk és bevizsgáltatni. Abban az egyben legalább egyetértettünk, hogy a Kripta tulajdonképpen típusos folytatása a szőlőfürtszerűen egymásba nyíló gömbfülke sornak, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a Kripta kitöltése a többi teremnél valamivel masszívabb és ezért némileg nehezebben bontható. A Vajnáék által sem véletlenül emlegetett tektonikai hasadék mindenesetre egyre nagyobb terjedelemben mutatkozik a teremben, nehezen hihető, hogy az ezen keresztül feláramló hévíz éppen itt vallott volna kudarcot és érte volna be ezzel a szűkös odúval. Ismét felmerült (ki tudja hányadszor), hogy a Szabó László termet ki kell rámolni (tokkal-vonóval), hiszen addig amíg nem látjuk át pontosan, hogy a gömbfülkesor alsó tagjai miként hatják át egymást és a Kripta várható méreteire sem nagyon lehet következtetni. A régi ötlet aktualizálása, miszerint be kellene jelölni a hasadék áthatási pontjait a térképen, sokat segíthetne ebben.

<<  >>