Bátori-barlang

<<  >>

Kutatási napló

2011. július 29-31. és augusztus 6.

Tábori bontások a Bátoriban

Július 29-31.

Pénteken nekem nagyon zűrös napom volt, így nem is mentem fel a barlanghoz, csak a felszerelést adtam oda a többieknek. Ők (Gerber Alíz, Peres Zoli, Benyó Berci, Fülöp Tibi) a kis létszám miatt a Bejárati-termet takarították ki, nagy eredménnyel: 100 vödör törmelék ment ki péntek este! Szombaton aztán családostól és a hiányzó felszereléssel felmentünk a barlanghoz. Vittünk 80 méter kötelet kötélhidak kiépítéséhez, vödröket, hevedereket. Ezekre azonban nem volt szükség. Szombaton Dexter, Tamás, Alíz, Zoli, Tibi, Berci, és én voltunk ott akik bontottunk is, emellett ott volt Berci családja és késöbb Dexterné is kijött (ekkor Szilvi, Balázs és én már hazafelé tartottunk).

Először Balázzsal tettem egy rövidke túrát a barlangban. Megvolt az első barlanglátogatása, amit látszólag nagyon élvezett, jól összesarazva a ruhát, cipőt, apát és anyát... Ezek után felállt a lánc. Alul Dexter és én voltunk, az átemelő ember Tibi volt, és Berci volt aki tekert. Alíz, Zoli és Tamás pedig kijutatta a barlangból a vödröket. Ebben a felállásban nagyon lassan ment a dolog, így váltottunk. Dexter felment, Tibi is. Tibi helyére Zoli ült, én meg maradtam egyedül lent. Röpke 2 óra alatt 70 vödör jutott ki a barlangból. Elsőre 30 vödör ment még ki a Bejárati-teremből, majd 3 óra után még 33 vödörrel a Szabó László teremből. Ez összesen 133 vödör volt szombatra.

Vasárnap négyen maradtak. Alíz, Zoli, Berci, és Tibi, akik örömmel vették tudomásul, hogy van hely az I-es depóban, így bonthatnak alulról. A vasárnapi 100 vödörrel megint szépen teljesítettek!

Az első "tábori hétvégén" összesen 233 vödör agyag és kő került ki a barlangból, valamint kikerült a régi ácsolat legtöbb darabja is a Szabó László teremből.

Szóval és tettel szeretném mindenkinek megköszönni, aki egy kicsit is részt vett az elmúlt hétvégében. Nagyon jó volt, nagy eredményekkel. Remélem a következő hétvége hasonlóan eredményes lesz!

Sanyi

Augusztus 6.

Az augusztus első hétvégéjére tervezett kutatótábor szerényebb részvétel mellett egyetlen napra (szombat) korlátozódott. A kutatás a rövid idő ellenére is jelentős eredményeket hozott. 133 vödörnyi törmeléket bontottunk ki a végponti teremből (lassan itt az ideje, hogy elnevezzük a Vajna Györgyék által is név nélkül hagyott termecskét) és szállítottunk át a lenti depóba (a Szabó László terem gyakorlatilag "csurig" van töltve), és végre teljes pompájában feltártuk a Vajnáék által emlegetett tektonikai hasadékot, ami reményeink szerint újabb "löketet" ad majd a kutatatás folytatásához. Bár a könyvben említett szálkő járattalpat még nem értük el a teljes szelvényben, valószínűleg hamarosan be kell rendezkednünk az elődeink által is áhitozottt gépi bontásra. Idézem a könyv ide vonatkozó részét:

"Az új szakasz nagytermének főtéjében futó litoklázis dőlészögéből pontosan kiszámítottuk a talpban várható folytatást, és aknát mélyítettünk ezen a ponton. Mintegy öt méter mélységben értünk egységes sziklafeneket, s rábukkantunk a termet talppontján is kettészelő hasadékra. A huszonöt-harminc centi széles aragonit kéreggel bélelt repedésből intenzíven áramlott kifelé a levegő, s mi a kínok kínját álltuk ki, hogy nem változhatunk át liliputi emberekké. Kézi erővel átvésni a nem tudni hány méter vastag szűkületet, képtelen vállalkozás lett volna. Robbantani, annak veszélye nélkül, hogy a nyomás le ne há­mozza a meseszép képződményeket, nem lehetett. Kompresszor és fejtőkalapács! Rövid időn belül immár a második kutatási ponton tette lehetetlenné további munkánkat a technikai felszereltség hiánya, a szűkös anyagi keret, ami miatt gondolni sem lehetett arra, hogy legalább három napra béreljünk egy nagy teljesítményű légsűrítőt."

<<  >>