Bátori-barlang

<<  >>

Kutatási napló

2011. május 19.

Ácsolás a Bátoriban

Május 19-én a még szűkebb törzsgárda - valahogy egyre kisebb lesz a csapat :-( - a Szabó László-terem teljes kipucolása érdekében lezárta az újonnan feltárt alsó rész lejáratát.

Leszámítva, hogy még otthon (Pilis-szekció) elég komoly vitánk volt a házi készletből beáldozott gerenda kettévágása ügyében (Dexter a fele-fele, én az egyharmad-kétharmad híve voltam) komoly vitát kellett lebonyolítani, valamint hogy a faanyag felcipelése három embernek sem volt gyönge feladat egész jól teljesítettük a munkatervet. Mielőtt nekiestünk volna az ácsmunkának egy gyors felmérést végeztem a méretek pontosítása miatt. Ezúttal sajnos csak távolságot tudtam mérni (mérőszalaggal), az irány- és a dőlésszögeket Berci segítségével saccoltam. Remélem hogy legközelebb, amikor hitelesített mérőeszközökkel mászunk le, már sokkal nagyobb részt kell felmérni. Amikor összeadtam a számokat, megdöbbenve tapasztaltam, hogy "pont" 12 és fél méter jött ki, ami éppen annyi, mint amennyit első alkalommal "hivatalosan" megszavazott a társaság. :-)

Az "eredeti" járattalp és a lejárati nyílás alatti "padlószint" közötti távolság 4,2 m. Innen még kb. 1 métert lejt a járat Északi irányba, úgyhogy a legnagyobb mélység jelenleg valamivel több mint 5 méter. (Ha kitermeljük a törmeléket, akkor a régi térkép alapján még legalább egy méterre számíthatunk lefelé, ha meg továbbjutunk, akkor irány a Pálos-kolostor!) Az alsó teremben mérhető legnagyobb távolság több mint 4 m, és a Déli oldalon visszakanyarodó járat is majdnem 3 m hosszú. (Egész pontosan: 4,4 + 2,9 + 4,2 + 1 = 12,5 m) A felmérés eredményét igyekeztem léptékhelyesen felvázolni és bár az alaprajzi térképen az irányszögek csak hozzávetőlegesek, így is szépen látszik, hogy az alsó járat (pirossal jelölve) milyen szépen illeszkedik a Szabó László-terem gömbfülkéinek vonalába.

Az ácsolatot Dexter ötlete alapján készítettük el (természetesen a kivitelezés is nagyrészt az ő keze munkáját dícséri). A lejárati nyílás fölött, a szálkő tetején kialakított gerendafészkekbe raktunk egy-egy gerendát, amit aztán elegendő anyag híján hézagosan keresztbe deszkáztunk. A hézagok miatt aggódtunk egy kicsit (egyrész simán le tud potyogni mellette a törmelék, másrészt egy ráesést nem biztos hogy kibírna egy tetőléc), ezért úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a Manyó-szakaszba azért a vaslapért, amit annakidején valószínűleg Vajnáék cigöltek le a barlangba hasonló célzattal. Dexter mászott, én biztosítottam, és bár az emberek a Holdon járnak, mi nem birkóztunk meg a feladattal. (Pedig 90 cm-es átmérőjével ideális lett volna a kb. 90x110-es befoglalaló méretekkel rendelkező ácsolat lefedésére, de rohadt nehéz, és Bercinek meg nekem kellett volna felhúzni úgy, hogy Dexter közben alulról igazgatja. Nem vállaltuk, de egyszer azért, ha többen leszünk, csak ki kellene szedni...) A legközelebbi alkalommal egy OSB lappal vagy rétegelt lemezzel megoldjuk a problémát és utána bátran mehet a hónapokig tartó kitermelés...

<<  >>