Bakony

Bakonyi túrák

2013. november 1-3.

Őszi túrák a Bakonyban (avagy Hülye úr ott alszik)

És akkor elérkezett a várva-várt nap. Végre lehet túrázni, barlangászni, pihenni és mászni orrvérzésig. Hurrá! Berci-bá volt az első, jóságos bajusza áldásosan mosolygott le rám az őszi napsütésben, aztán befutott Kriszti Emesével és Tündével, végül a Fülöp család zárta a sort. Ragyogó napsütésben gyülekeztünk a cseszneki vár árnyékában fekvő Cservák-ház udvarán.

"Isten hozta önöket csezdmegen!"

... mondta Cservák úr a saját készítésű almapálinkáját szorongatva. Na, akkor megérkeztünk, szobaleosztás, ebéd. Kaja, szállás korrekt, háziak szívélyesek, ebédkiosztásnál van egy kis káosz, de türelmesen megoldjuk. Aránylag dinamikusan kezeljük az előzetes programtervet, tehát barlangászás helyett, mindjárt első nap megrohamozzuk a vasalt utakat, holnap úgyis rossz idő lesz alapon.

Ismét nem csalódunk, mindannyiunk nevében mondhatom, az utak jól ki lettek találva, persze kicsit "magyaros", de hát ugye "szegény ember kézzel nőz", remekül szórakozunk. Egyrészt nem gondolom, hogy ezt mindenki számára elérhetővé kell(ene) tenni, másrészt nagyon üdvözlöm az ötletet, hogy mindenki biztonságosan megismerkedhet ezzel a sporttal. Mindenesetre nagy nagy respekt azoknak, akik energiát tettek abba, hogy ez megvalósuljon. Gyerkőcökkel is biztonságosan mászható, látványos, majombiztos útvonalak örvendeztettek meg minket. Egy szó mint száz, sajnos hülyék mindenhol előfordulnak, a negatív oldala ennek az, hogy mi vonzzuk őket, de mint a mágnes :-) Akadnak keményfejűek, akik sisak nélkül mászkálnak a sziklán, vannak bölcs tapasztalt hegymászók, akik ezt megmagyarázzák, és vannak akik ártatlan gyermekre omlasztják a hegyoldalt. No de rá se ránts, mindenki kiélvezhette a magyar kletterstájg nyújtotta élvezeteket, majd egy bőséges vacsora és egy rövid társasozós beszélgetés után ágynak estünk.

Másnap délelőttre egy kis klettersteig repeta, illetve délutánra a sűrűhegyi Ördög-lik-barlang volt a célpont. Az előre beharangozott "esni fog az eső, jajjjjj de rossz idő lesz" helyett viszonylag szép időt sikerült kifogni. Délelőtt ismét másztunk, mint pók a falon, és egy gyors ebéd után Kriszti, Emese, Tünde, Berci, Tibi és jómagam nekimentünk az Ördög-ároknak. A többiek (gyermekek és asszonyok) a várlátogatós-ejtőzős verzió mellett döntöttek. A távot hála az égnek nagyjából jól lőttük be és egy kedélyes menetelés után sikerült megérkeznünk a tetthelyre. Az árok gyönyörű, "itt minden lépted kőre esik" - írta Rómer Flóris. Hát ez így is van, de ezúttal könnyítésképpen avar takarta a nyirkos követ, finom volt. Sziporkázó szóviccek záporában baktattunk fel az Ördög-gát mellé épített hevenyészetten bedrótozott úton. Egy gyors öltözés után leszálltunk a hegy gyomrába. Emese és Tünde felszerelés hiányában csak a barlang elejébe kukkantottak be, azután visszaindultak a bázisra, a hatalmas felszakadással nyíló üreg azonban kellemes meglepetésekkel várta a megtizedelt csapatot. A hideg vizek által vájt járatok könnyen járhatóak. Mi a felső szinttel kezdtünk, útba ejtve a sokak által méltán kedvelt Gyönyör-termet, majd rendkívül vidám hangulatban ejtőztünk egyet az utolsó teremben. Egyesek a gyönyörök okozta éhség folytán fura gusztusukról tettek tanúbizonyságot, a barlang élővilága azonban végül szerencsésen megúszta a kalandot... Az alsó szintet a varázslatosan szép és szűk Kagylós-folyosón keresztül, egy szó szerint ördögi nittre ("tátrai rémálom") szerelt kapaszkodókötél segítségével hódítottuk meg. A "mélyszint" további érdekességgel kecsegtetett, említésre méltó a Budapest 1964 (???) gyűrűvel szerelt denevér, illetve a végponton talált két pár rejtélyes láb. A varázslatos élmények után a felszín irányába kapaszkodtunk, ahol éppen csak percekkel maradtunk le a lemenő nap bizonyára felejthetetlen látványáról. Némi társalgást, csemegézést és öltözködést követően a távozás mellett döntöttünk. Erős 6 km sétálgatás várt ránk a korom sötétben bedurrant vádlival, háááát... A hazaút ismét emelkedett hangulatban telt, egyesek egyszerűen nem bírtak az éhségükkel ("ha nem adtok valamit enni, lerágom a lábatokat!!!"), de hazaérve (Berci sapkájában egy jó adag sötétben szedett fekete trombitagombával) örömmel tapasztaltuk, hogy mindenkinek minden végtagja sértetlenül a helyén maradt, hála a hátizsákokból kilopkodott maoamnak és medvehagymás kenyérnek. Hurrá! Méltán kiérdemelt bőséges vacsorát követően ismét társasjátékkal, adomázással, folyékony almával, illetve sörrel ütöttük el az időt. A kellemes napot követően a társaság lassan-lassan nyugovóra tért, a Cservák-ház elcsendesült... azonban voltak, akiknek a novemberi csillagos ég látványa és a kövek rideg csöndje pezsdítette vérét.

A vasárnapinap reggele meglepő módon reggelizéssel, illetve pakolászással telt. Étkezés közben a Bakonybél mellett található Pörgöl-barlang meglátogatása mellett tettük le voksunkat. Szemerkélő esőben baktattunk a gyönyörű bakonybéli erdőben, majd csúszós hegyoldalon araszolva elértük a már ősember által is lakott barlangot. A szokásos csemegézés-fotózkodás után visszaindultunk az autókhoz, ahol a lányos brigád (Krisztiék), illetve Berciék a távozás mellett döntöttek. Némi autótologatás után (ne vegyetek olasz autót!), úgy döntöttünk, hogy betérünk a bakonybéli Pikoló vendéglőbe, a méltán népszerű Árpi bácsihoz. A szívélyes fogadtatás után megízleltük többek között a világhírű mustáros szeletet, megtudtuk, hogy a legjobb téli gyümölcs a síparadicsom, illetve, hogy a gyerek jár kézről-kézre, mint a női retikül...

Aztán mindenki el, mint a komédiában.
Függöny le.
Mindenki rendben hazaért???
Jövőre ugyanitt?

Dexter