Barlangtúrák a Keszthelyi-hegységben - július 6-7.

Július első hétvégéjén - az egyesület életében immár másodszor - a Keszthelyi-hegység felé (vagyis inkább "alá") vettük az irányt. Ezúttal alkalmunk nyílt a tagok közül eddig még senki által sem látogatott Cserszegtomaji-kútbarlang és a - közülünk szintén csak kevesek által ismert - Csodabogyós-barlang megtekintésére is.

Cserszegtomaji-kútbarlang

A Cserszegtomaji-kútbarlang világviszonylatban is ritkaságnak számító rendszer. A Labirint Barlangkutató Csoport vezetőjének Takács Ferdinándnak a jóvoltából sok érdekes részletet tudhattunk meg a barlang keletkezéséről és felfedezésének körülményeiről. A barlang egyetlen és egyúttal felfedező bejárata (ahogy azt a neve is elárulja) egy kútból nyílik, méghozzá a nem csekély 52 méteres mélységben. (A kút egyébként 63m mély és a 30-as évektől a 70-es évekig látta el vízzel a temetőt és a kápolnát, ill. a közelben lakó embereket.)

Miután Ferdinándéknál kiálmélkodtuk magunkat a művészpár alkotásai között (a családi ház jószerével inkább festményraktárként működik...), megkezdtük az alászállást, ami azért nem volt egészen felhőtlen, mivel közben a temetőben éppen gyászszertartáshoz készülődtek és a gyásznép már jócskán szállingózott, amikor mi még csak az előkészületekkel voltunk elfoglalva. Az ereszkedés nem volt nagy kunszt, bár a megosztás nélküli, 17 emeletnyi mélységi repülésnek is megvannak a maga buktatói, pl. aki most nem hozott magával kesztyűt, az a saját bőrén tapasztalhatta, hogy az ereszkedőgép bizony csúnyán fel bír melegedni. Ez azon túl, hogy ilyenkor nincs mit tenni (az ember nem dughatja el a kezét, mert akkor megáll a stopcsiga), a poliamid kötélnek sem tesz túl jót (felmelegedett eszközzel egyébként sem tanácsos sokáig állni kötélen, pláne ha később még használni is akarjuk valamire). Nekem pl. az ipari alpin használattól szétkopott stopcsigámmal (és a rátartiságom miatt előre megfontolt szándékkal mellőzött fékezőkarabiner következtében) a kilences kötélen erősen koncentrálnom kellett, hogy ne lépjem túl az előirányzott 2 m/sec-os sebességet. Az ereszkedés végén csak azért nem sütöttünk rántottát a gépeken, mert nem volt nálunk tojás...

A barlangban a magas szén-dioxid koncentráció miatt két túracsapatra váltunk (már az ereszkedés is két turnusban folyt). A két osztag külön-külön (ezért aztán - bár ugyanabban a barlangban voltunk - a felszínen mindkét csapatnak volt mit mesélnie...) bejárta a ma ismert legszebb termeket, többek között a Lovassy-, Helikon-, Szürke-, Szabó Pál Zoltán-, Toldy- és a színpompás Foltos-termet is.

A föld alatti "architektura" leginkább egy gyönyörű későromán-koragót altemplomhoz hasonlít, "faragott" oszlopokkal, csodálatos gipszkristályokkal és helyenként színpompás ásványkiválásokkal. (Hogy ki vagy mi alkotta ezt a barlangot ilyen csodálatosan szépre, azt már mindenki döntse el magában...) A mélyből feltörő hévizes oldás következtében a vízben oldhatatlan homokkő alatt az oldáscsöveken később visszavonuló víz jellegzetes tölcsér alakú termeket hagyott maga után, melyekben ma gyakorlatilag a Pannon-tenger fenekét láthatjuk alulról. A homokkő minden apró részletet megőrzött, többek között azokat a 10-14 millió éves növényi fosszíliákat is, melyekkel túránk során mindenfelé találkoztunk. A tölcsérek alján lévő kürtőket általában az oldási maradékként visszamaradt dolomitpor és a főtéből leszakadt homokkő omladék tölti ki. Ezek kibontására Ferdinánd szerint nem sok esély van. A Szabó Pál Zoltán-teremben megnéztük a 2002-ben kb. 7 méter mélységben kibontott forrástölcsért, ahol az alsóbb szintekre történő bejutásra tettek kísérletet, egyelőre eredménytelenül. A korhadt ácsolaton viszont gyönyörű "penészcseppköveket" lehetett látni... A kb. 3 órányi kúszás mászás után már többen éreztük a szén-dioxid hatását, ideje volt kifelé indulni.

A barlangról részletes leírást találtok a BEBTE honlapján: LABIRINTUS A KÚT ALJÁN - Kútbarlang Cserszegtomajon

A "szombat esti szén-dioxid lázt" némi strandolással, majd bőséges terülj-terülj asztalkámmal kompenzáltuk az edericsi szálláson. Igyekeztünk minél több erőt gyűjteni a másnapi Csodabogyós túrához.

Csodabogyós-barlang

Vasárnap a szépen karbantartott tanösvényhez méltó módon, rendezett sorokban caplattunk fel a Csodabogyóshoz. Közben jókat derültünk a tanösvény meglehetősen idióta - gondolom elsősorban gyerekeknek készült - tablóin, amiken érthetetlen okokból valamilyen állat (pontosan nem derült ki, hogy micsoda) személyesíti meg az embert és látja el az érdeklődőket az élőhelyre jellemző információkkal.

A társaságból négyen már jártak itt, de akkor Polacsek Zsolt vezetésével jutottunk el a szerinte legszebb vagy legérdekesebb helyekre. Ahogy az akkori túra, úgy a mostani sem nélkülözte a kihívásokat. A sok évvel ezelőtti túraútvonal egy szakaszának lezárása miatt, az elején kicsit bizonytalankodtunk, de végül eljutottunk a barlang talán legnagyobb és egyik legizgalmasabb hasadékába is, az L-aknába, amit annakidején Zsolték szerintem csak a hazai pályán otthonosan mozgó barlangászok legénykedésének kedvéért mutattak meg nekünk. A hatalmas hasadékok látványa mindenkit lenyűgözött, de a "klasszikus útvonalon" a túra végére maradt cseppkövek (Függőkert) sem voltak ránk hatás nélkül.