Sátorkőpusztai-barlang. - április 19.

Sátorkőpuszta

"Gurulógus" hétvége Sátorkőpusztán.

Vasárnap (04.19.) remek hangulatban zajlott a sátorkőpusztai gurulógus parti. A hajnali 9 órára meghirdetett találkozóhoz képest dél körül már meglepően sok csapattag őgyelgett az addigra már javában puhuló bográcsgulyás körül (az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a "puhulás dolog" némi vitára adott okot, ui. a marhalábszár nyersen tűnt a legpuhábbnak, és onnantól kezdve inkább keményedni látszott...). Az őgyelgés oka az volt, hogy egy szaros kis felhő konokul fölénk költözött, és időnként jól beijesztett egy kis csurgatással, ami eleinte nehezen mozdította rá a társaságot a Sanyi és Rozsomák által beszerelt kötélpályákra. Az 1-es számú pályán sikerült egy tekintélyes méretű elhúzást kreálni, ahol a harántmászás miatt mindannyiunk örömére remekül lehetett gyakorolni a kötél croll-ba pumpálását és a lajhárszerű közlekedést felpakolt lábakkal. A kritikus szakaszon ráadásul pont egy falfülkébe lógtak be az ifjú padavanok, ahol a falat egyáltalán nem lehetett használni. Mindezek dacára (vagy talán éppen ezért) a kötélpályák népszerűsége nőttön nőtt és végül minden arra érdemesült rászánta magát, hogy legalább egyszer végigmássza őket. Közben a BEBTE jóvoltából néhányan a gipsz képződményeiről híres barlangot is meglátogathatták és felfedezhették a környék ösvényeit, amiknek a végén mindenféle izgalmas lyukakat lehetett találni. Ennek a legkisebbek (a Kisbenyók és Kisvasekok) örültek a leginkább, akik láthatóan legalább annyira be voltak sózva, mint a gulyás, amibe az éppen arra járók mind beletettek "valamit".

Avató jelleggel újonckiképzést is tartottunk, Rozsomák és Gábor segítségével Berci ismerkedett a kötéltechnika alapjaival, amit azon nyomban hasznosított is és tekintélyes méretű pocakját meghazudtolva (bocs' Berci) mókus módjára háromszor is föl-le mászott az első nittig és a slószt magára öltve azt is megtanulta, hogy "nem az a baj, ha az ember fölvesz valamit, hanem az, ha nem tudja levenni".

A "betétes" levesnek egyáltalán nem ártott meg a sok arra járó, sőt végül igazán kitűnőre sikeredett, amit méltó módon bizonyított, hogy egy gramm sem maradt belőle.