Alsó-hegy - 2009. január 23-25.

Alsó-hegy - január 23-25.

Az elsősorban a tanfolyamosaink kedvéért szervezett Alsó-hegyi túrázást némileg beárnyékolta az ANP által jelzett árvízveszély, ami miatt végül több is kiesett a látogatható barlangok sorából. Így szombatra a Meteor és az Őz-zsomboly, vasárnapra pedig a Béke-barlang jutott. Sokunk bánatára sajnos a "meglepetés" barlangnak tartogatott Fekete-barlangról is lemaradtunk.

A társaság (szám szerint 18 fő) együtt ballagott a Meteor és az Őz-zsomboly felé vezető út közös szakaszáig, majd szétváltunk és ki erre, ki arra folytatta az útját. A "meteorosok" valószínűleg életük legvizesebb Meteor látogatását tudhatták magukénak. Sanyi a bejárati aknán behallgatózva olyan intenzív vízmunkát hallott, ami majdnem eltérítette behatolási szándékától, de mert a barlangászokat éppen az ilyen "nedves félhomály" izgatja igazán, végül mégis győzedelmeskedett a kíváncsiság. A nagy vízhozam miatt a túra ezúttal a Kútkerülő-járat felé vette az irányt. A vízzel nem volt baj, de az biztos, hogy az átlagosnál "mocskosabban" kerültek elő az emberek a mélyből. Ami a szépséget illeti, a Meteor most sem okozott csalódást, mindenki kedvére legeltethette szemeit a képződményekben bővelkedő részletekben és mint mindig, most is rácsodálkozhatott a Titánok-csarnokának impozáns méreteire.

Az Őz-örs mű-üreginyúlnak álcázott tagjai még jókora távolságon keresztül voltak kénytelenek a felszínen baktatni, míg végre elérték a célüreget. (Vagy nevezzük inkább odúnak?) Az erdőben intenzív köd honolt, de azért így is mesés látványt nyújtottak a Gömör-Tornai karsztvidére jellemző töbrös terepen álldogáló, vízcseppektől szikrázó fák. A zsombolyt Rozsomák szerelte be, amíg a többiek komótosan öltözködtek és próbálták hiba nélkül magukra ölteni a slószt. A szupervizor szerepét betöltő Gergő eközben levegőt fújt kis felfújhatós párnácskájába, melyen a 8 ember le- és felmászását igénylő idő nagy részét szándékozta eltölteni (ez sikerült is neki). Az ereszkedés különösebb gond nélkül zajlott le, leszámítva, hogy Tündének elég sokat kellett könyörögni, hogy engedje már el végre a falat. Felmászásügyileg pedig Majnek Laci tiszteletet parancsoló méreteivel volt egy kis probléma, ui. kiderült hogy az ipari alpin célokra használt beülőjének a zsomboly kimászásához nem igazán jók az adottságai. Ő fölfelé gyakorlatilag nyers erővel küzdötte ki magát, ami nem kis teljesítmény ("what a hero!").

A visszafelé vezető utat nagyrészt tök sötétben kellett megtenni, amit az időközben még vastagabbá hízott köd eléggé megnehezített, a fejlámpákat leginkább láblámpaként lehetett csak használni. Közben a korgó gyomrú Meteorosok nem bírták tovább a várakozást és előbb a szállásra, majd a Tengerszem szállóba siettek, ahol a nap koronájaként végül sikerült egy közös vacsorát elfogyasztanunk.

A vasárnapi Béke túra is a víz jegyében zajlott. A hóolvadás miatt lezúduló jéghideg víz ugyan nem kifejezetten termálvíz, de a túra igen jó hangulatban zajlott a szokásos Kis-omlásig. A vízhozam a beígért árvízveszély ellenére is csak közepes volt, de ez mégis megnyugtatóbb látvány egy aktív patakos barlangban, mint a tavaly novemberi állapot.