Azonosító:
Jelszó:
Bejelentkezési adatok megjegyzése ezen a számítógépen
 
[ Elfelejtettem a jelszavamat ]  
[ Szeretnék egyesületi tag lenni ]  
Összes jelenlévő látogató: 1
Ebből regisztrált: 0, vendég: 1
 

Hírek

Eseménynaptár

Jelmagyarázat:

események
ünnepnapok
mindkettő
_____________

program
regisztráció
archívum

 

Mélyszinti átmenő túra a Ferencben
(avagy mi történik, amikor nemecsek ernő teleportálódik?)
2016. június 3.

Már régen nem adtunk hírt magunkról. Az év eleje nem volt éppen mentes az adminisztrációs buktatóktól, sokáig tartott amíg meghosszabbítottuk és beszereztük a 2015 végén lejáró engedélyeinket (Macska, Bátori, Ferenc). Márciusig közepéig szunnyadt a kutatás, de az egyesület azért nem halt ki teljesen. Szerencsére az építő jellegű Pál-kocsmázáshoz és a szelíd polgári örömökhöz semmiféle engedély nem kell, így a tél végétől kikeletig ilyesféle tevékenységgel tartottuk a lelket az egyre fonnyadó tagságban. Márciustól aztán Gabó kitartó propagandájának hála, ismét felvehettük a tavaly Patagóniában hagyott stafétabotot és ott folytattuk, ahol akkor abbahagytuk. Szegény nemecsek ernőre nem is nagyon gondolt senki (vagy ha gondolt is, lefeljebb úgy, mint egy menthetetlen tüdőbetegre), amíg meg nem érkeztek a "vörösingesek" és meg nem adták a végtisztességet nemecsek bajtársnak. Alant olvashatjátok Gabó beszámolóját eme dicsőséges napokról.

Vasek

Jajj, nem is tudom hol kezdjem! Talán a legelején, így lesz kerek a történet.

Mostanság igencsak megszaporodott a Ferencben túrázó csoportok száma, az egyik egyesület (BUBATE-BEAC) is gyakran látogat el ide. Mivel egy kiváló barlangnak tartják a Ferkót, igyekeznek megismerni, amennyire csak lehet. Gyakran lapozgatják a honlapunkat, és figyelemmel kísérik a kutatási tevékenységünket is.

Most egy kicsit visszaugrom időben, tavaly nyárra. A honlapunkon való szörfölés után borzasztóan megtetszett nekik a Szülinapi-ág (ilyet??? pfff....), hát úgy döntöttek, megnézik. Sajna egy kicsit benézték, így végül a Déli-nagyhasadékban lyukadtak ki, felmásztak a Kojak-aknába, majd onnan visszafordultak. Ezután írtak a honlapunkról egy e-mailt, hogy meg tudjuk-e mondani a leírás alapján, hogy merre jártak. Vasek válaszolt nekik (beazonosította a Déli-nagyhasadékot), megköszönték, majd azóta nem jelentkeztek.

Szóval a BUBATE-BEAC-nak május 1-re volt újabb túraengedélye a Ferencbe. A honlapon olvasták, hogy több, mint 10 év után sikerült átlyukadni az Ásott-aknánál, hát gondolták, megnézik... Na, mikor lekúsztak az átlyukadás utáni szűk hasadékhoz (a tulajdonképpeni nemecsekhez), elbizonytalanodtak a szűk és mély rés láttan és visszafordultak. Persze nagyon kíváncsiak voltak, hogy hová vezethet az új járat, ezért a rákövetkező Ferenc-túrákat is nemecsek oltárán áldozták fel, míg végül a harmadik alkalommal (május 27-én), kötéllel és poignée-vel felszerelkezve nekivágtak a szűkületnek. Négyen sikeresen lepréselték magukat, majd követték a járatot tovább, egészen addig, amíg egyszer csak a Kojak-kürtő tetejében nem találták magukat. Ezt már felismerték, így innen "sima útjuk" volt kifelé. Ezután újra felvették a kapcsolatot Vasekkel (aki a múltkori útbaigazítást adta nekik) és elmondták mi történt. Szegény kis híján szívrohamot kapott, érthető módon. Na, a lényeg, hogy az elmúlt pénteken három BEAC-os kolléga, Szilvi, Vasek és én újra lementünk velük megnézni, hogy mi van. Szilvi sajna nem fért le (illetve hiába toszta volna le magát, a Szegycsonttörőn a Déli-nagyhasadék - Szürke-hasadék egyik legszűkebb kuszodáján, nem fér ki, így Ő visszafordult az Ásott-aknai átlyukadástól.

Lefelé a szűk keresztmetszet Vasek volt (ő volt a legnagyobb darab ember, szóval el lehet képzeni, hogy milyen testalkatúaknak való a hely), de végül csak lecsúszott (mindig kifújt egy kevés levegőt és így kékülő fejjel ugyan, de átjutott :D)... Szóval tényleg megvan az átjáró a Kojak és az Ásott-akna között. Körülbelül oda vezet, ahová a poligonok alapján sejtettük. Szűk nagyon, és igazából csak egy irányban járható, mégpedig lefelé. Ott nem igazán lehet visszajönni, csak ha kihúznak, maximum... Egy nagyon para omladék is van útközben, ez alá be kell csusszanni egy kis lyukon. Tehát nem egy leányálom, de megvan. Eddig összesen hatan (négy BEAC-os, Vasek és én) mentünk át rajta.

Mivel nem mi voltunk az első bejárók, így a névadás tisztségét átadtuk a BEAC-os barátainknak, akik a Teleport-ág nevet javasolták nagyon meghatódva. Ez a név elég jól közelíti a valóságot, amikor a 20 cm széles hasadék tetejében állsz és csak teleportálással tudod magad "átképzelni" a másik oldalra :-)

Hát így esett a nemecsek-hasadék története... Csak hogy ne feledjük el teljesen, és mert mi Gurusok már annyira megszerettük, kegyeletből az Ásott-akna átbontásától az általunk már korábban megismert hasadék aljáig terjedő rész megőrzi a nemecsek-hasadék nevet. A hasadék aljától egy átbújáson keresztül megnyíló, a Kojak-aknáig terjedő új szakaszt pedig a Teleport-ág névvel tiszteljük meg.

A héten talán eljut a barlangba Ricsi (Ariadne) is, aztán megmondja, hogy mit lehet kezdeni a szélesítéssel (kb. 10 méter hosszan kellene a szálkőbe bemarni, hogy ne csak kistestű állatok kiváltsága legyen a bejárás), illetve a Szegycsonttörőt és az utána következő gömbfülkesor szűkületeit is tágítani kellene valamelyest, továbbá a Teleport-ági omladékkal is kezdeni kellenne valamit... Ha az új utat járhatóvá lehetne tenni (és ez a felfelé irányra is vonatkozik!!!), akkor a bejárattól fél óra sem kellene a déli végpontok eléréséhez. Ez régi vágyaink beteljesítésével újabb távlatokat nyitna az igen reményteli kutatás terén.

Szóval az új átjáró tényleg egy mérföldkő és nem csak az egyesület életében...

Gabó

Patagóniai helyzetjelentés, 2016. 1. félév

Már háromnegyed éve folyik a bontás Patagóniában, igaz egy majd' 3 hónapos kényszerszünet megszakította a Ferencbeli kutatást. Mikor márciusban megérkezett a kutatási engedély, akkor újult erővel, szinte kiéhezve vetettük magunkat be az igen agyagos végpontra. A bontás mostanra kezd igencsak hajazni a régi Ásott-aknás kutatásra, mind az agyag mennyiségét, mind a bontáshoz szükséges létszámot tekintve. A nagy depóba való termeléshez ugyanis mostanra legalább 8 emberből álló legénységre van szükség. Szerencsére van félúton egy kis depó is, így ha csak 4-en tudnak eljönni a fazekas tanfolyamnak is beillő agyagozásra, akkor is folyhat a termelés (igaz, akkor egy-egy alkalmat rá kell szánni a depó kitakarítására).

Az első bontások sikerei után (Helgi talált egy oldaljáratot, amit bálnahát-szerűen kitölt az agyag, illetve látni engedte magát az omladék mögött egy kis gömbfülke is) folytattuk az omladék eltakarítását és a bontás biztonságossá tételét is. Bejutottunk a kis gömbfülkébe és pár nagyobbacska kő kitermelésével egy légteres oldaljárat is megnyílt. A huzat érezhető, habár nem orkán erejű, de a Ferencben ez nem meglepő...

Jelenleg egy kb. 60 fokos szögben lejtő, 20-30 cm légtérrel jellemezhető csodaszép oldásformákkal tarkított járatot bontunk, remélhetőleg sikerrel és a hely hasonlósága az Ásott-aknához tényleg kimerül abban, hogy sok az agyag és nem kell több, mint 10 évig várni a továbbjutásra. :-)

Gabó

Új bontás a Ferencben - Patagónia, 2015. 2. félév

A csodálatos nyári, szabadságolásokkal tagolt időszak után, szeptemberben a mindig jókedvű csoport újabb lendületet véve áttette a bontások székhelyét Patagóniába. Az egyelőre nem hivatalos névadó Tibi volt, aki a belyukadás víziói közepette arról kezdett karattyolni, hogy ha belyukadunk, akkor könnyen lehet, hogy Patagóniában törünk a felszínre, úgyhogy útlevelet mindenki hozzon magával. (Tibi egyébként kevésbé reményteli pillanatokban Patagóniát egyszerűen csak Pat-agóniának hívja.) Sok-sok évvel korábban már volt itt kutatás, azonban a rengeteg embert megmozgató Ásott-akna és kalandos mélyszinti bontások miatt parkolópályára került ez a végpont. A meglehetősen szűk nemecsek-ág (az Ásott-akna folytatása) bontását követően ide helyeztük át a kutatás központját. A hosszú kihagyás utáni első bontás ezen a helyen igazából Berci ötlete volt, Helgi pedig lelkesen bele is vettette magát a végpont túrásába. Helgi valószínűleg egy üregi nyúl reinkarnációja lehet, mert bámulatos hatékonysággal termelte ki az agyagot és a kb. 50 kilós köveket, így gyorsan talált is egy kb. 3 méter hosszú oldaljáratot, amit bálnahát-szerűen, de légteresen kitölt az agyag, valamint egy nagy kő kimozdítása után egy kis résen keresztül láthatóvá vált egy légteres gömbfülke is. Az agyag felszíne egyébként több helyen is festőien szép formát öltött, leginkább egy cukrászda pultjának kínálatára hasonlított: el is neveztük karamell-kockának.

Az első bontás sikerein és a Ferenc viszonylatban erősnek mondható huzat jelenlétén felbuzdulva folytattuk a bontást, ami mostanra már nagyon hasonlít az Ásott-aknához (gyönyörű oldott formák, rengeteg agyag), de remélhetőleg nem kell annyi ideig várni a továbbjutásra, mint ott. A hatékony előrehaladás jegyében Józsi már a második bontás alkalmával betuszkolta magát a gömbfülkébe.


Józsi Patagóniában

A gömböc egyik oldalát egy nem túl bizalomgerjesztő omladék alkotta, így először ezt az agyagos-köves részt kellett eltávolítani, utána lehetett a fülke alján lévő kis ablakkal foglalkozni. Ennek a nagy mennyiségű fél-kitöltésnek a kihordása jó pár műszakba került, de ennek köszönhetően mostanra már biztonságos és kényelmes a bontási végpont. A kis ablak irányába haladunk majd tovább, ELŐRE! :D

Gabó

Bátori kutatónap - október 21.

A Bátori-barlangban örök elmaradással próbáljuk behozni a behozhatatlant. Sajnos ezt most nem csak a munkára értjük, hanem azokra a behozhatatlan elmaradásokra is, amik az egyesületet a közelmúltban elhúnyt Juhász Marcihoz fűzték, aki sokat segített nekünk a kutatáshoz kapcsolódó ügyes-bajos dolgok elintézésében. Tibi jóvoltából két szép Reményik Sándor verssel emlékeztünk meg róla. A hely szelleméhez méltón Tibi először a Báthori László barlangja előtt, majd a szívbemarkolóan szép és szomorú Elmégy című verset szavalta el.

Miután Marcitól illendően elbúcsúztunk, hozzáláttunk a kutatónapi teendők elvégzéséhez. Pontosabban megint depónapról beszélhetünk csak, a kutatás továbbra is a jövő zenéje maradt. A "Szabó-depó" felszínre termelése még mindig végeláthatatlan föladatnak tűnik. Ez alkalommal ismét a bontási hányó néminemű apasztásához járultunk hozzá, de a törmeléket - emberhiány miatt - csak a Bejárati-teremig tudtuk feltermelni. A hátralévő mennyiségnek kb. az egyharamadát transzponáltuk arrébb, ami még mindig csak a "kályha" környéke, hiszen ahhoz képest, hogy az eredeti terveknek megfelelően az egész Szabó László-termet ki akartuk rámolni, mindössze a jéghegy tetején kaparásztunk.

Amíg a hadra fogható népség a bányában dolgozott, Orsi, Ofi és Réka egy remek paprikáskrumplit készítettek nekünk, amit a nem csekély mennyiség ellenére, némi sörrel, borral és pálinkával megtámogatva, meglepően rövid idő alatt elpusztítottunk. Közben Jenő próbált néhány gyanútlan turistát rávenni, hogy legyen barlangász. Ebéd után meglehetősen nehezünkre esett visszamászni a barlangba, de a böcsület kedvéért egy rövid műszakot még bevállaltunk. Kiszerelés, átöltözés és a tábortűz eloltása után még felcaplattunk a kilátóba, hogy gyönyörködhessünk egy kicsit az esti fényekben.

Vasek

Éves "rendes" közgyűlés - szeptember 25.

Lassan hozzászokhatunk, hogy az éves közgyűléseket rendre valamilyen súlyos önpusztító atrocitás követi. Jól emlékszünk még a tavalyi esetre, amikor Dexter a 10 éves emlékkő felelőtlen emelgetésével sikeresen felújította az addig szerényen megbúvó, helyes kis gerincsérvét, hogy egy rendes, és jól érzékelhető NAGY gerincsérv legyen belőle. Szerencsére az idén nem emelgettünk, legfeljebb csak emlegettünk köveket, de azért a szakmai részt követően, ami részben néhány korábbi nézeteltérés elég hangos tisztázásából, részben az alelnöki teendők átruházásának megszavazásából állt (Gabó és jómagam lettünk az új alelnökök), ismét eljött a deviancia ideje. A baj Tünde skírójával kezdődött, amit Dexter nagy vehemeciával vett birtokba (utassal együtt), de ezzel még korántsem értünk a lajtsrom végére. Az italozást V.T. irodájában folytattuk, ahonnan Dexter és én - vesztünkre - idő előtt leléptünk. Nem kellett volna... Hazafelé ugyanis egy taxiban ülve sikerült összecsókolznunk egy landroverrel, majd nem sokkal ezután a Honvéd-kórházban folytatódott a buli, ahová a kedves mentős kollégák zavart tudatom miatt (szegények nem tudták, hogy nálam a zavartság alapállapot) csak engem szállítottak be. Dexterről csak másnap derült ki, hogy egyik kezét eltörte, a másikat meg jól megrántotta. Őt a Jánosban látták el. Lehet, hogy túl erős évet zárunk?

Vasek

Gyerektúra a Pilis-barlangban - augusztus 20.

Az egyesület szervezésében és Szent István királyunk védnöksége alatt, augusztus 20-án Berci, Márti és Eszti jóvoltából gyerektúrát szerveztünk a Pilis-barlangba. A barlanghoz vezető kaptatón elborzadva állapítottuk meg, hogy a tavalyi jégtörés sebeit mennyire magán hordja még az erdő. Ezen azért nem szomorkodtunk túl sokáig, a barlang előtti átöltözést követően két csapatban (Kalóz és Eszti vezetésével) vittük le a kalandvágyó fiatalokat. A barlangi élmények fogadtatása meglehetősen vegyes volt a gyerekek részéről. Egyeseknek az első pillanattól tetszett a barlang, mások némi biztatásra szorultak, és olyan gyerek is volt, akinek elsőre túl sok volt a jóból. Kalóz mérhetetlen türelemmel kezelte a delikvenseket, de a gyerekek is nagyon sokat segítettek egymásnak. A gyerektúra a Kulcslyukig ment, de a felnőttek közül néhányan elmentek a végpontig is. A túra után a Mária-padnál egy kis tábortűz feledtette az izgalmakat.

Vasek

Pacalparti - július 11.

Júliusban végre összejött a társaság egy kis közös lazulásra. Az esemény apropója egy nyálcsorgatós beszélgetés volt, amit közel egy éve folytattunk le Tüncivel (ez a "lefolytatás" olyan jogászosan hangzik, nem?), és aminek a témája a pacalpörkölt volt. Mivel Tündével mindketten imádjuk a pacalt, a témán akkor annyira felbuzdultunk, hogy elhatároztuk, egyszer csinálunk egy pacalpörit, amúgy "Guru módra". Ennek zálogaként Tünci be is szerezte az alapanyagot, ami a mélyhűtőben átfeküdt vagy 10 hónapot, amikor végre észbekaptunk, és összehoztuk ezt a bulit. Persze barlangászbuli nincs barlang nélkül, úgyhogy pacalozás előtt testületileg meglátogattuk az Ariadne-bg.-ot, ahol Kovács Ricsiék kutatótábora folyt éppen. A látogatásért cserébe bevállaltunk egy transzportot, a barlang egy kevésbé látogatott részébe vittünk le egy szétszerelt állapotban lévő létrát. A jeles nap előtt Hegyessy Tomi csak ennyit írt az eseményről: "Létrákat fogunk cipelni a Nagy-Hasadékba, ami a Leány-barlang hátsó részében található. Utána megpróbálunk valamelyik irányban kijutni a barlangból." :-) Otthon már várt minket a mugli csapat ("barlangtalan népség") és az Orsi által előfőzött pacal, amitől az egész lakásban ázottkutya szag terjengett. Szerencsére a buli további része a kertben folyt, úgyhogy ez senkit sem zavart (szegény Orsit kivéve, aki utána jódarabig rá sem bírt nézni a pacalra). A főzést én fejeztem be bográcsban (újabb két óra), volt benne köröm is (már csak egy kis velő hiányzott egy igazi "vegapartihoz"), közben folyamatosan folyt a sör, amiből irdatlan mennyiség fogyott (ezt másnap konstatáltam, amikor Orsi összegyűjtötte azaz üres sörösdobozokat és nem lehetett tőlük rendesen bemenni a konyhába), de jó barlangászok módjára gyakorlatilag minden alkoholt megittunk.

Vasek

Létracserék a Bátori-bg.-ban - május 16-17.

Jenő barátunk, aki nem kisebb dologgal kecsegtette egyesületünket, mint a Bátori-bg. kutatásának támogatása, május folyamán be is váltotta ígéretét, és a legrosszabb állapotban lévő létrák cseréjét megvalósítandó, biztosította a cseréhez szükséges financiális hátteret, a beszerzéseket, sőt, az anyagok egy részenek helyszínre szállítását is. (Többek között a 6 méter hosszú szálban kiszerelt alumínium zártszelvényeket is egyedül vonszolta fel a barlanghoz, egy kerékpár segítségével...)

A hosszúra nyúlt reggeli készülődés után serényen nekiláttunk a fúrásnak-faragásnak. A létrakészítés igazi csapatmunka volt, Jenő egész nap furatokat készített, a többiek pedig a fokokat szerelték be, ami a munka változatosságát tekintve kb. a kukoricafosztásra hasonlított: alátét bezsíroz, anyacsavar felhelyez, létrafok bedug, mindez szorozva n-nel. A 2 db 6 méteres zártszelvény végül - legnagyobb örömünkre - kiadta a Tölcsér-termi létrát, továbbá az Óriások-lépcsőházának kis létráját, sőt a Szabó László-terem előtt 2013 augusztusában beszakadt akna biztosítására is jutott belőle egy darab. A munkálatokat változó létszámmal két napon keresztül végeztük, amit szombaton még egy kis lecsó- és paradicsomos húsgombóc konzverből készült bográcsos remekművel is megfejeltünk :-)

Vasek

Ásott-akna versus Nemecsek-hasadék

Végre itt is megszületett a várva várt áttörés! Az Ásott-akna ezentúl nem zsákutca! Egyelőre ismeretlen hosszúságú új hasadékrendszerbe lyukadtunk, ami a Nemecsek-hasadék nevet kapta. Hogy miért éppen ezt? Mert a névadó, azaz rosszmagam Vasek, éppen lázas betegen feküdtem otthon, amikor a többiek belyukadtak az új részbe, és a csapattársak olyan lojálisak voltak, hogy tekintettel az Ásott-aknában folytatott kitartó munkásságomra, megadták nekem a névadás tisztségét. Hát ezért... Az már biztos, hogy az új rész a Guru legjelentősebb felfedezési közé tartozik. Gabót idézem, aki a kutatási naplóba a következőket írta:

"Az újonnan feltárt új járatrészek összhossza meghaladja a 100 m-t, de elképzelhető, hogy a 200-at is eléri. A szűk hasadék a lebocsátott kötél alapján legalább 25 m mélyre visz az átlyukadástól."

A további kutatást az új járatok megközelíthetetlensége miatt az év első felében átmenetileg fel kellett adnunk. Térképészeti méréseket is végeztünk, ezek alapján a Nemecsek-hasadék alsó része eléri vagy talán le is körözi a barlang legmélyebb ismert részeit, és igen jó eséllyel összeköttetésben is áll azokkal. Terveink között szerepel, hogy megpróbáljuk az új és a mélyszinti részeket lavina jeladóval (pieps) "összecsengetni", és ha beigazolódik a gyanúnk, akkor új erőkkel állunk neki a szűk és járhatatlan hasadékrendszer tágításának. Az alábbiakban az új részek bejárásáról készült legizgalmasabb beszámolókat és néhány aranyköpést olvashattok az első bejárások idejéből (a teljesség igénye nélkül). A beszámolókat illusztráló fényképek egy későbbi alkalommal (febr. 3-án) készültek.

Vasek

nemecsek (ernő) aranyköpések

  • Helgi: "Juhéj, én is megyek és én sem eszek addig csak mandulát és kókuszt."
  • Tamás: "Én is szívesen mennék, ha beférnék. Rajtam már a koplalás sem segít. Viszonylag kevésbé vonzó alternatíva, hogy én újságot olvasok az első részben, amíg a többiek az alsó részben élvezkednek."
  • Maggie: "Én fúrok (is) ha kell, a fiúk meg majd dugnak (...) be lépőcsavarokat, meg miegymást. Tamás lesz a mérce, addig tágítunk míg bele nem fér. Sikosítót hozzatok!"
  • Gabó: "Tünci, gyere, nem para :-)"

január 28.

Először átbújtunk egy kis fülkébe, ahol kb. hárman kényelmesen elfértünk. Ezután a fülke alatt elhaladva bejutottunk a hasadék bevezető szakaszába. Itt kicsit több mint vállszélességnyire voltak egymástól a falak. Ezt egy könnyebb függőleges ereszkedés követte, jó fogásokkal, egészen néhány beékelődött kőig. Innen először balra indultam el, hogy amíg más leereszkedik, ne potyogjon rám törmelék. Egy sisaknyi szélességű részen átbújva oldalirányban még kb. 15 métert lehetett a hasadék falai között küzdeni. Felfelé két járatkezdemény is látszott, mindkettő járható átmérőjűnek tűnt, és ígéretes bontási helynek. Sajnos a hasadék lefelé és oldalirányban is összeszűkül. Visszamentem a beékelődött kövekhez, ahonnan elindultam lefelé, egy hullámos oldásformákkal tarkított, csúszós, agyagos hasadékban. A hasadék elején még volt néhány használható fogás, de később jóformán semmi. Volt egy szakasz, ahol egyszerűen lecsúsztam, mintha csak elmerültem volna egy lágy hullámokat vető kőóceánban. Innen egy kb. 40 fokos dőlésszögű, lefelé táguló rés nyílt, amin le lehetett sétálni. A lenti, kicsit tágasabb járatot már kényelmesen be lehett járni. Oldalirányban (a bontás irányával megegyezően) egy kisebb, lapos terembe tudtam bebújni, ami kb. 8 méter hosszú lehetett, vízszintes, laza kitöltéssel. Ez is jó bontási pontnak tűnt. Ezután visszamentem a hasadékba. Mivel (eredeti irány szerint) jobbra szálkőfal volt, ezért megint balra mentem, és egy dombon átmászva, ott találtam magam, ahová előtte fentről beláttam. Tengeri sünöket elvétve láttam a falban, és egy tenyérnyi pocsolyával találkoztam, majd tovább mentem kb. 10 métert és egy Micimakó méretű átbújáshoz érkeztem. Ezen keresztül szépen előre lehetett látni még vagy 7 métert. A járat mászható szélességűnek tűnt, és mintha elkanyarodott volna a vége az Ásott-akna irányába. Az ablak mellett volt egy vállszélességű, csavarodó, csúszda jellegű járat, melybe könnyen beszorulhattam volna. Itt is elkanyarodás látszott, de a másik irányba. Visszasétáltam, majd megpróbáltam visszamászni, de a csúszós, fogás nélküli, hullámos falon nem tudtam felszuszakolni magam, így kötéllel kellett kihúznia Krisztinek és Gabónak.

Józsi

Sanyi élményei egy kis nosztalgiázással megspékelve

2003-ban, egy a Bekeyből átcsábított kutató lány tanácsát követve (mely szerint a Pálban a kovatelérek mentén lefelé tártak fel jelentős járatokat), átgondoltuk, hogy hol van jelentős kovásodás a barlangban. Két ilyen hely merült fel: a Barit-temető és a Csepegő-vizek-termének déli végpontja. Az utóbbi mellett döntöttünk, mert közel volt és (legalábbis eleinte) kényelmes munkahelynek számított. Az első időkben 3-4 fővel ment a bontás, és már az első alkalmak egyikén találtunk légréses részeket a bal oldalon. Onnantól kezdve ezt a légrést és a gyenge huzatot követtük. Az elmúlt 11 évben mindenki, aki nálunk kutatott, legalább egyszer részt vett ebben az ásásban. Sokszor csillant fel a remény a továbbjutásra, kis üregek, gömbfülkék megnyílása miatt, és ezért mindig volt ami miatt újra és újra lelkesen mentünk vissza oda kaparni. 2011-től kezdve a munkám miatt én sajnos kb. évente egyszer jelentem meg a bontási helyszínen, és csodálkozva bámultam az eredményeket, és a lelkesedést Vasek és Gabó, és mindenki részéről.

Most, hogy ujra képbe kerültem, már bele is mertem dumálni hogy hol és merre bontsunk. A lefelé tartó rész kínszenvedése helyett, inkább a könnyen és kényelmesen bontható oldalsó agyagos omladékot javasoltam. Gyakorlatilag az első bontás alkalmával sikerült pofont kapnom a lenti huzattól, amit nagyon élveztem. Aztán eljött a tegnapelőtt, ami új reményeket hozott a mai bontáshoz. Tudtuk, hogy bejutunk valahova, és reméltük, hogy nagy és hosszú felfedező túra előtt állunk. Sajnos egy nagy kő nagyon útban volt, így ezt le kellett feszíteni, amit Tamás ki is rángatott a járatból. A nagy kő után még 3 kő szakadt le, sajnos az egyik - egy kb. 70 kg-os példány - a bal kezem középső ujjára esett. Most az ujjam két perce olyan lila, mintha két szilvát raktam volt oda! Sajnos olyan pufi is... A szerencsétlen eset után a bal kezemet nem tudtam használni, de lankadatlanul folytattuk a bontást. Véremet adtam a bontásért!

Amikor a köveket kiszedtük, Kriszti kezdte a mélyítést, aztán Gabó lábbal előre befeküdt, mert egy korábban vaktában ellőtt fénykép alapján láttuk, hogy van hely az új részben az agyagnak. Gabó a lábával túrta lefelé az agyagot, és végül teljesen eltűnt, csak a feje látszott ki, és kijelentette, hogy nem érzi a falat sehol a lábával, igy nem akar bemenni. Megpróbáltam én is, de nem fértem be, ezért kértünk kötelet, és melles biztosítással ment be Gabó, majd egy peremen leült, és bentről pajszerral kitágította az átjárót. Bementem én is, és Kriszti, majd szép lassan mindenki.

Az átbújás után egy hasadék felső részébe értünk be. A hasadék kb. 5 méter mély volt, és egyre szűkült. Józsi, Gabó és Kri elindult lefelé, majd én is utánuk indultam. Egy rossz döntés miatt nagyon nehezen tudtam újra szintbe kerülni, ezért nem mentem tovább. A hasadékban feküdve néztem ahogy Gabó alattam kb. 5 méterrel áll-ül, a többiek meg egymás után eltűnnek az új részben. Erről Józsi beszámolójában olvashattok az előző blokkban.

Szeretnék mindenkinek gratulálni, aki csak egy követ is kivödrözött ebből a lyukból!

KÖSZÖNÖM!

Jövő héten tágítunk, és térképezünk, aztán tovább, tovább, tovább!!!

Sanyi

Új eredmények az Ásott-aknában - január 24.

Ahogy ígértem, írok egy kis beszámolót, mert végre van miről! A találkozó időpontja és a napok körüli kavarodás ellenére csak két fővel voltunk kevesebben, mint ahogy számítottam. Az egyik delikvens csütörtököt mondott, azaz szerdán ment fel a barlanghoz (elnézést Eszter), a másik ember pedig elaludt! (Ilyenek a barlangászok...) :-)

A 9 főböl 5-en 7 óra körül indultunk le, 4-en pedig kb. fél órával később. Gyorsan beállt a termelő sor, és terveinknek megfelelően a végponttól jobbra eső járatkezdeményt kezdtük bontani, ahol egy kb. 70 cm széles agyagos-köves dugó volt. Sok-sok vödör kiment a depókig a bontás során (eddig ez egy szokványos Ásott-akna beszámoló is lehetne), viszont nem is olyan sokára a törmelék lazulni kezdett, és pár nagyobb kő kibányászása után az agyag már kézzel bontható volt.

A bal oldali fal mentén haladtunk, amikor megnyílt egy légteres kis üreg, tisztára mosott törmelék-kövekkel. Ebben a pillanatban iszonyú huzat vágott minet arcon! Ekkor még azt hittem, hogy előre és felfelé fogunk továbbjutni, de itt Gabó vette át a bontást, és tágitani kezdte a lyukat, majd egy kő alá-mellé bebújva feltárult előtte a huzat forrása! Bal oldalon lefelé, kb 40°-ban egy kis lyuk látszott, és a kis kapun túl nem látszott a járat vége! A begurított kövek kb. 3-4 mp-ig gurultak lefelé! A feladat az lett volna, hogy ide bejussunk, de a szűk munkahely miatt még Kriszti sem tudott bemenni.

A jövő hétre marad 3-4 nagy kő kipiszkálása és sok-sok agyag (kb. 40 vödörnyi) kitermelése. Jó hír, hogy magához a bontáshoz 3, azaz három ember elegendő! Persze ez azzal is jár, hogy a depózó emberek csak vödör emelgetés közben fognak mozogni, azaz a következő alkalommal számíthattok nagyon izzasztó, és nagyon dermesztő munkahelyekre is! :-) Ha bejutottunk, akkor túrázunk, térképezünk!

Remélem, hogy ez már a vége!

Íme, egy kis összefoglaló az Ásott-aknáról:

A bontást 2003. végén kezdtük, azaz lassan 12 éve! Kb. 50 métert bontottunk ki, évente kb 15-20 alkalommal. A kitermelt agyag mennyisége kb 7-10 m3.